Az éjszakai vonatos kalandok: Az alvókocsik reneszánsza Európában, avagy miért cseréljük le a fapados repülőt a zötyögő romantikára?
Tíz év utazási újságírói múlttal, miután a világ összes létező fapados légitársaságával repültem már, ki merem mondani: a repülés elvesztette a méltóságát. Két órával indulás előtt a repülőtéren nyomorogni, cipő nélkül, övet lobogtatva átállni a biztonsági ellenőrzésen, rettegni, hogy a 40x30x20-as táskánk túllóg a vaskereten, majd hajnali négykor egy külvárosi ipartelepen (amit valamiért Párizs-Beauvais-nak csúfolnak) […]
Urbex-light Magyarországon: A rozsdaövezet rejtett szépségei, avagy miért lett menő az ipari apokalipszis?
Tíz év utazási újságírói barangolás alatt megtanultam: a turizmus imádja a tökéletességet. A hazai várrekonstrukciók során mindent makulátlanra vakolnak, a sétálóutcákat letérkövezik, a kastélyparkokat centire pontosan megnyírják. És tudjátok, mi a helyzet ezzel a sok steril, frissen festett tökéletességgel? Egy idő után borzasztóan unalmas. Nem véletlen, hogy egy egyre duzzadó szubkultúra – és vele együtt […]
„Farm-to-table” marketing helyett: Magyar éttermek, ahol tényleg a séf termeszti a répát (és piszkos a körme)
Tíz év alatt rengeteg gasztro-bullshittel találkoztam, de a „termelőtől az asztalig” (farm-to-table) szlogennél kevés fogalmat üresített ki jobban a modern marketing. Ma már a sarki gyorsétterem és a felmelegített mirelitet kínáló büfé is rápattintja az étlapra, mert jól hangzik. Az iparág rájött, hogy a tudatos fogyasztó hajlandó felárat fizetni a „helyi” és a „kézműves” varázsszavakért. […]
Michelin-csillag melegítőben: A top gasztronómia túlélési stratégiája, avagy a „kistestvér” bisztrók aranykora
Tíz éve, a hazai gasztroforradalom legfényesebb napjaiban a csúcsgasztronómia egyet jelentett a feszengéssel. Ha minőséget akartál, felvetted az öltönyt, rászántál négy órát az életedből, és egy néma, templomi csendben működő étteremben csipesszel elrendezett mikrozöldeket és ehető virágokat ettél egy 12 fogásos degusztációs menü keretében. Szép volt, jó volt, de egy vagyonba került. Aztán jött a […]
A fapados Rómán túl: Trieszt, a kávé és a melankólia fővárosa, ahol turistabuszok helyett a szél az úr
Tíz év utazási újságírói tapasztalattal a hátam mögött egyre gyakrabban kapom meg a kérdést: „Hova menjünk Olaszországba, ahol nincs tömeg?” A válaszom általában egy szomorú mosoly. Velence fuldoklik a turistáktól, Rómában a Trevi-kútnál szelfibotokkal vívnak közelharcot a látogatók, a Cinque Terre falvaiban pedig lassan belépőjegyet szednek az utcán sétálásért. Az Instagram tönkretette a klasszikus „dolce […]
A kénes fejfájás vége: A natúrbor-forradalom legizgalmasabb hazai pincészetei, avagy a palackba zárt punk-életérzés
Tíz évnyi utazó- és gasztro-újságírói múlttal a hátam mögött számtalan merev, feszengős borkóstolót ültem végig. Ismeritek a műfajt: a borász öltönyben, makulátlanra vasalt ingben pörgeti a kristálypoharat, miközben a „dohányleveles, vaníliás lecsengésről” tart kiselőadást, te pedig próbálsz okosan bólogatni, miközben rettegsz a másnapi, garantált, hasogató „kénes fejfájástól”. Aztán valami megváltozott. Megjelent egy új generáció, akik […]